Hendrix 74 – Nemes Nagy Péter koncertbeszámolója

hendrix_74

Hendrix 74 – Hendrix Project a Muzikum Klub & Bistróban
2016. NOVEMBER 25., NEMES NAGY PÉTER

Kíváncsian indultam a koncertre, hiszen kis hazánkban talán Jimi Hendrix zenéjét felvállaló cover band-ből van a legtöbb. Ez lehet meglepő is, hiszen Hendrix zenéjének interpretálása gitárost próbáló feladat. Kérdés, hogy valaki utánozni, másolni akarja-e vagy azt alapként felhasználva saját elgondolását szeretné megmutatni. A zenekar névsorát megpillantva az első lehetőséget kizártam.

Nem vagyok a klubokat, koncerthelyszíneket naponta látogató, így első meglepetésem volt, amikor az általam jazzgitárosnak ismert Lamm Dávidot meghallottam énekelni is. A Fire-rel indítottak, ezt követte az Electric Ladyland albumról a Come On. (Ez utóbbi nem tévesztendő össze Chuck Berry azonos című számával.) Lamm gitározása természetesen a jazz felől közelítette meg Jimit. Nem próbált effektekkel villogni, inkább a témákat saját értelmezéssel játszotta, de a téma, a dallam mindég felismerhető maradt. Hendrix legismertebb instrumentális száma, a Third Stone From The Sun a basszeros jutalomjátéka volt. Tomor Barnabás az egyik legkiválóbb a hazai basszusgitáros színtéren, amely egyébként kiváló pályatársakkal elég jól el van látva. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy bár Ő a project vezetője, mégsem próbálta magát előtérbe tolni. Alázattal kísért, úgy volt a helyén minden hangja, hogy az nem volt tolakodó. Mondtam is a mellettem ülő ismerősömnek, hogy Hendrix boldog lett volna, ha Barnabás állt volna mögötte a színpadon. Molnár Dániel dobossal, akivel  A Bass Loco-ban is a ritmus szekciót alkotják,  mindvégig stabil hátteret biztosítottak a gitárnak. Az Orszáczky-díjas énekes-dalszerző Király Martina jelenléte csak az első pillanatban volt meglepő számomra. Kvalitásait ismerve azonban biztos voltam, hogy a férfi által írt dalszövegek tolmácsolása sem okoz számára gondot. Bár megjegyzem, az utóbbi időben egyre több hölgy (főleg a gitáros amazonok) műsorukra tűzik Hendrix egy-két kompozícióját. A Martina által énekelt első darabot (The Wind Cries Mary) viszont még nem hallottam női torokból. Következett a Little Wing, amit aki Hendrixbe fog, mind eljátssza. Bevallom, néha már unom a számot. Most azonban Dávid és Martina elosztották egymás között az énekszólamot, ezzel új színt kapott ez a már-már elcsépeltnek ható, de alapjában véve gyönyörű darab. Talán nem véletlen, hogy egyesek rokonságot fedeztek fel a Kaszárnya, kaszárnya kezdetű népdallal. Ezt a lehetőséget azonban Tomorék elkerülték. Az első rész Martina énekével az Ezy Rider című darabbal fejeződött be, amelyik azonban nem tartozik a Hendrix-életmű gyakran elővett számai közé.

A második részt a Voodoo Chile indította, ismét egy nagyszerű basszus szólóval. Martina újból a mikrofon mögé állt a Bíbor köddel. Szívemhez közel áll a darab, ez volt az első olyan Hendrix szám, amelyet nem a fade-es rövidhullámon hallottam recsegő rádióból. Lassan benépesült a színpad, vendég gitárosok jöttek fel a színpadra. Kardos Dániel jelenléte természetes volt, hiszen Barnabással egy másik formációban is játszanak. Inkább Szász Ferenc II. jelenlétén lepődtem meg, mivel őt is Pribojszki Matyi mellett láttam az elmúlt években a dobos Molnár Dániellel. Rónai Zsoltnak pedig eddig csak akusztikus gitáros felvételeivel találkoztam. Akár soknak is tűnhetett volna a négy gitáros jelenléte a színpadon, de szerencsére nem így történt. A gitárosok egymásra figyelve adták át a szólókat egymásnak. Négy gitáros, négy különböző karakter, de mindannyiukat áthatotta Hendrix tisztelete. A terítékre a következő darabok kerültek: Red House, Who Knows, Them Changes/Hey Joe egyvelege és végül a Foxy Lady.

A Hendrix feeling végig ott volt a levegőben, de az izzadtságszagú utánzás, másolás a kapukon kívül maradt. Hendrix dalai Tomorék köntösében is megállták helyüket, sőt új szépségüket mutatták meg. Köszönet érte!

Vélemény, hozzászólás?