Music Media Magazin interjú

musicmedia_interju

ÉLETKÉPEK – Tomor Barnabás
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
2017. JANUÁR 20. HÍMER BERTALAN

http://www.musicmedia.hu/eletkepek-tomor-barnabas-20170120

Mivel foglalkozol éppen?

Jelenleg két olyan zenekarom van, ahol szerzőként is aktív vagyok. Az egyik a saját alapítású Bass Loco, ahol a zenésztársaim: Tettamanti Tamás (trombita, szárnykürt, harsona), Molnár Dániel (dobok) és Czitrom Ádám (gitár); a másik a Kardos-Tomor-Molnár Trió, amit Kardos Danival (akusztikus gitár és szerző) és Molnár Danival együtt csinálunk. Mindkét formációban készülnek új dalok és bővül/változik a repertoár is.
Nemrég fejeztem be a 2015-ös „Tomor Barnabás és Barátai Szerzői Est” koncertanyagának feldogozását, amiből mindkét formációnak jelent meg hangzóanyaga, ezek már elérhetőek a digitális felületeken is. A kiadványokról bővebben itt: http://www.barnabastomor.com/albums/
Az egyik szívügyem Hendrix zenéje, de szerencsére kiváló gitáros barátomnak, Lamm Dávidnak és állandó ritmusszekciós társamnak – és barátomnak-, Molnár Daninak is. Így hoztuk össze a Hendrix Project nevű triót, amivel igen energikus koncerteket szoktunk játszani. 2017 novemberére készülünk a Hendrix 75 nagykoncertre, az eseménysorozat első estjét 2016-ban mutattuk be nagy sikerrel a Muzikum színpadán – Hendrix 74 címmel. Szeretnénk minden évben megtartani és vendégzenészekkel megünnepelni Jimi Hendrix születésnapját, munkásságát. Tagja vagyok még a Harakyru Band-nek és játszom a Fekete Jenő Trióban is.

Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?

A közeljövőben az első és legfontosabb az a szóló lemezem folytatása és befejezése lesz. Ennek kapcsán biztos felmerül majd még egy-két feladat, úgymint videoklip készítés és lemezbemutató szervezés. Idén negyven éves leszek és Tomor 40 címmel szeretnék a barátaimmal egy tartalmas estet összehozni, ha sikerül. Hol és mikor? Az még kérdéses. Az év második felére pedig a már említett Hendrix 75 nagykoncert kapja a hangsúlyt.

Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?

Nagyon lassan kezd jó irányba mozdulni, de sok hanyagság és tudatlanság ólálkodik a közelben.

Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?

Talán az élő zene ismét előtérbe került – szeretne-, de még mindig nem alkalmazkodtak hozzá a klubok. Kevés az olyan hely, ahol egy teljes felállású zenekart megfinanszíroznának és viszonylag tűrhető hangtechnikát biztosítanának, több klub inkább a szóló és duós produkciókra megy rá. Eközben szerencsére van egy-két hely, ahol nagyon szeretik és támogatják az élőzenét, főleg saját forrásból. Egyre több a művészeti iskola, ami lehet pozitív és negatív is, helye válogatja, attól függ, mi a zenei nevelés célja. Bízom benne, hogy nem a jó zenei munkások kinevelése. A pályázatok is hasznos dolgok, főleg olyanoknak, akik türelmesek és kitartóak.

Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből – te ebből élsz?

Akkor biztos meg lehet élni, ha mindent bevállal az ember, vagy felül egy trendre, egy irányzatra, ami éppen most fut, vagy kísérőzenészként is dolgozik. Ritkább, ha az adott korban éppen minden klappol. Egy ideje kevés olyannal lehet találkozni, amikor valami nagyon eredeti és nem populáris zenekar, vagy akár jazz formáció befut és eltartja a tagokat. Én a zenélést nem szeretném munkaként végezni, tehát nem csak ebből élek. Örömből csinálom a zenekaraimat és veszek részt olyan produkciókban, amelyekkel teljesen azonosulni tudok. A megalkuvás nélküli oldala vonz.

Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?

Változó, kinek miből és mennyi. Az alternatív és pop fesztiválzenekaroknak főleg koncertből, a „nagy öreg” zeneszerzőknek, néhány mindenhova dolgozó kortárs szerzőnek jogdíjból, egy-két előadónak mindkettőből összejöhet a bevétel. Lemezeladás már nem olyan jelentős. Valakiknek meg éppen miből/melyikből valamennyi becsorog. Sokan tanítanak vagy stúdiót üzemeltetnek.

Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?

Én úgy figyeltem és tapasztaltam meg, hogy régen a közönség figyelme jelentősebb volt. Például a 60-as években, a magyar beat robbanásakor, amikor nagyon nagy lett az igény a blues és rock and roll alapú zenékre, amelyek nagyon jól táplálták a 70-es és 80-as évek zenekarait is. A politikai megítélést ne vegyük figyelembe, meg hát minek is. A 90-es évek – amit már koncert látogatóként éltem meg – még egy nagyon erős élőzenés korszak volt. A közönség is figyelt rendesen. A kétezres évektől az internet és okos-technika megjelenése gyengítette meg picit a hallgatóság sorait, sok mindent kézhez kaptak(nak), kicsit személytelenné vált a zenéhez való viszony. Viszont a valódi, tartalmas zenére mindig is lesz igénye egy másképp is tájékozódó rétegnek.

Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Nincs. Mondok két világsztárt, akik számomra azok: Tátrai Tibusz és Mohai Tamás. Tudnék még sorolni.

Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?

Hát van olyan is, aminek biztosan van értelme, de azok, amik olyan sűrűn vannak megrendezve – futószalagon-, már kissé unalmasak. Amúgy meg a zenében versenyeztetés nem áll hozzám közel.

Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?

Nagyon jó zenészek és zenekarok vannak. Engem inkább a blues, a rock, a jazz és barátai érdekelnek vagy keltik fel a figyelmemet, az eredeti dzsungelesebb hozzáállás. Úgy érzem, a hazai zenei élet ezen oldala az erősebb zeneileg, főleg fű alatt.

Mi a véleményed a fesztiválokról?

A populáris fesztiválok, ahol évről-évre mindig ugyanaz a felhozatal, arról semmi – és nem is nekem szól, nem az én zenei érdeklődésem táptalajai. Viszont van egy-két blues és jazz fesztivál, magánvállalkozású házi fesztiválok, ahol időről-időre a zenekaraimmal is megfordulok. Számomra ezek szimpatikusabb életérzésről szólnak: a zenéről és a művészetekről.

Mi a véleményed a zenei klubéletről?

Szeretem ezt a közeget, közvetlenebb és tényleg figyelnek az emberek. A koncertjeim többsége klubkoncert, amit nagyon élvezek. A többit a 4. kérdésnél már említettem.

Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

Ha nem lenne ennyire nagy az aránytalanság az első, a második vonal vs. underground felől jövő zenekarok között. Egy picivel több odafigyelés és megbecsülés már nagyon jót tenne, ha egy-két média is szívügyként kezelné a témát, az már túl jó kategória lehetne. Üdvözlendő lenne, ha a nagyobb fesztiválokon is némi teret kapnának a kisebb hallgatóságú, de nagyon jól zenélő, akár instrumentális zenekarok is. A szervezés részéről néha szólhatna a zene a kisebb haszonról, de nagyobb tartalomról, és itt nem csak a jazzre gondolok, hanem a tartalmas szövegű rockosabb, egyedi bandákra is.

Vélemény, hozzászólás?